Kezdetnek legyen először, a tegnapi, egészen kerekre álmodott borongós hangulatú folyóparti házas,groteszk történet...
Olvassátok!
Egyedül laktam a Maros parton. Végig hajladoztak fűzfák a víz mentén, egészen a halászházig bezárólag. Igazán hangulatos kis kecó volt. Szép tágas, modern építésű... itt a semmi közepén. Talán a Mundruczó Deltája ihlette... Kicsit amúgyis hasonlítok Lajkó Félixre. A borongós őszi hangulat mellett szinte megállt az idő. Fülledt, nehéz, páradús levegő és folyóillat legnte be a környezetet. Érdekes belegondolni, mi a rákért is lakik itt az ember, így elrejtve a várostól és a társadalom szennyétől? Hát pont ezért. Talán kiégtem, és ezért vagyok most itt.
A történet ott veszi kezdetét, mikor reggel felriadtam végletekig fantasztikus ágyamban. (nagy tölgy francia ágy, népies ágytakaróval) Félálomban magam elé pislogva kezdtem filozofálni, és felfogni a tényt:
Vajon miért is pihen egy vízikígyó, éppen ágytakaróm kellős közepén!?
Nem undorodok a csúszómászóktól, de ez különösen visszataszító volt. Pont az ágyamon. Másrészt egy nagy göb, vagy olyasféle kinövés volt benne. Mintha lenyelt volna valamit...Akkor kezdtem kivenni a formáját:
Óbazmeg, ez megette Retket!!! ...egyetlen cimborámat itt a pusztaságban, az apró kedves kis szürke háziegeremet!
Ahogy nyílt ki a szemem, és jutott el az elmémbe a külvilág, kezdtem kivenni Retek arcvonásait. Lassan megmozdult... A kígyó nem élt már. Akkor már nem tudtam eldönteni, vajon a kígyó ette meg az egeret, vagy az egér a kígyót. Végül hamarosan eldőlt a dolog. Nagy örömömre Retek életre kelt, majd beszaladt a sarokba. Már csak egy kicsit volt kígyómintás. (ha egy egérnek lenne válla, akkor megveregettem volna... mégiscsak felfalt egy vízikígyót.) Amikor...
Amikor, hirtelen kegyetlen morajlással, robajjal, égzengéssel beszakadt az északi fal, és egyben a mennyezet is. Alig kaptam levegőt a sokktól.A por leültével, valami undorító látvány fogadott:
Egy hatalmas sárga gubó csapódott be az egyterű háló közepébe...
A fektetett hűtőszekrény méretű, óriás rovartojásra emlékeztető pete, mozdulatlanul a helyén állt. Nyögni, nyelni nem tudtam. Ekkor az események, miliszekundumos bontásban, villámsebesen peregtek: A gubó feléledt, lággyá vált, felpúposodott, remegni és lebegni kezdett. Átvedlett egy átlátszó zöld zselégömb-szerűséggé. Ebben a pillanatban robbant be a szobába a "másik". Eleinte valami mechanikus rovarra hasonlított leginkább. Kérdés nélkül lecsapott a gubóból kivedlő zselétömbbre, amiből eközben már bugyogva, sisteregve körvonalazódni látszott egy hengerestestes emberi alak... Magam sem tudom, hogy miért és hogyan, de a két 'valami' külseje állandóan, gyors ütemben váltakozott... hol egyszerű formákra, hol élienekre vagy mechanikus robotokra, hol meg csúszómászó férgekre emlékeztettek.
Viszont egy dolog azonnal világossá vált előttem:
El akarják pusztítani egymást. Méghozzá az én házamban.
A csata alatt láttam összetörni, szertehullani értékeimet... felépített kis utópisztikus életemet....a világomat itt a világ perifériáján. Elveszni látszott mindenem. Az életem is. Néhol láncfűrészekkel, néhol pedig kézzel, darabokra szaggatták egymást, majd újra egybeforrt testük. Végtelenbe nyúlóan pusztították egymást. Két tökéletesen egyenlő erejű lény, eldönthetetlen küzdelme látszott körvonalazódni.
Ekkor talán kezdtem feleszmélni, és egyszerűen beröhögtem ezen az egészen...
EZMIEZMOSTITT??
Némiképp a való életben is így viselkednék: krízishelyzetben egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni a letaglózó sokk után bármit is (főleg ha már ennyire elfajul a dolog.)Szóval miközben ők kegyetlen módokon próbálták kivégezni egymást, én egyszerűen megmondtam nekik a dolgot.... (más szemlélő, kb ájultan hevert volna telibeszart gatyával ,amilyen borzalmas látvány volt...)
"Srácok, tudom, hogy ki nem állhatjátok egymást.... de nemigaz, hogy az én pecómat kell kettékúrni itt!!... Innen lenézem, hogy nemtudjátok kifektetni egymást... túl egyenlőek vagytok!.. Ergo a megoldás: ha nemtudod legyőzni az ellenséget, tedd a legjobb barátoddá!"
(itt éppen ordítva szorongatták egymás nyakát, az akkor már félig ember, félig zselé életformák...)
De meghallották. Eleinte ugyan tudomást sem vettek rólam, a 10 fejjel alacsonyabb kis földiamőbáról. De meghallották. Nehezen, de beismerni látták az igazam. Aztán már elengedték egymás torkát. Ahogy nyugodtak a kedélyek, fokozatosan alakultak emberi formává. Még mindig ősi ellenségek volta, de úgylátszott sikerült pillanatnyilag megoldani a helyzetet.
A fordulópont mégis akkor jött, amikor kinézve az ablakon, a ház melleti kiserdőbe, konstatálhatták, hogy mindkét lezuhant űrhajójuk teljesen, totálisan rommá tört.
Itt ragadt tehát mindkettejük, a legádázabb ellenségével, és egy tökéletesen jelentéktelen primitív élőlénnyel: Velem.. A Maros-zug kellős közepén.... Mégis én voltam a kapocs köztük. Durcásan, egymással nem beszéltek, csak rajtam keresztül. Így emberi formában, már egészen elviselhető látványt nyújtottak. A magas szőke harcsabajusszal, a Faces of Meth videóból hasonlított az egyik leépült arcra.Vagy talán Denis Leary-re, a Rescue Me című sorozatból, kitudja. A másik meg a fotelben révedezett elkeseredve, ittragadásuk tényén. Az egyik rajztanárra hasonlított. Vagy inkább Dave Matthews-re, a Dawe Matthews Band-ből. Nos itt vetődik fel a tény, hogy Dawe Matthews hasonlít a rajztanárra. Érdekes ... Viszont, visszatérve az eseményekhez: Mindannyiunk érdekében, össze kellett fognunk, hogy megoldjuk ezt a kényes szituációt. A két űrhajóroncsból, valahogy építenünk kellett egy újat, hogy le tudjanak lépni erről a posványról, ha már lezuhantak.
A még megmaradt roncsok begyűjtése után, a Szőke Bajszos összeszedte minden erejét, hogy megjavítsa az immáron közös űrhajót.
Egyszerűen 'kikapta' a főgerendámat, ami hatalmas derékvastagságú fenyőgerenda volt. Maga fölé emelete, és irtózatos erővel összeroppantotta.
Hihetetlen módon egy hatalmas 'hegedű' jött létre a méretes fából. (Lajkó Félix...)
Kiderült, hogy az űrhajó lelke A Hegedű. Maga A Nagybetűs Hegedű. Mégis, mi más lenne egy fejlett civilizáció űrhajójának motorja?... Persze hogy egy hegedű!
Itt még sok dolgunk volt, mert össze kellet kötnünk egy RC 55-ös csatlakozóval a részegységeket. Erre kiváló volt a rommá tört számítógépem megmaradt háló kártyája... (Végülis a Maros közepén,tecnofóbként elvonulva a világ elől kell egy számítógép.....meg a halászathoz 'háló' kártya...geek, no komment )
Nap végére azt hiszem teljesen összebarátkoztunk már. A "vendég srácok" bocsánatot is kértek a házam összerombolása miatt...és mivel a sufni űrhajóépítésben nagyon el lehet fáradni, javasoltam menjünk be a faluba, meghívom őket egy fröccsre, mielőtt elhagyják a Marost...
Lepukkant, füstös kis falusi kocsma volt. Teli Mari nénikkel Józsi bácsikkal.. kazettáswalkmanos falusi fogatlan prostikkal, meg a szokásos helyi idegengyűlölő, szúros tekintetű keménymaggal .
(Természetesen az idegengyűlölet most a városiakra vonatkozik, nem holmi "nemlétező röhejes marslakókra".) Muszáj, ilyenkor muszáj belekötni az emberbe. Mert más, mert idegen. Állandó gyűlölet, piszkálódás és súgdolózás tárgya voltam korábban a faluban. Esélyem sincs egy kívülállónak beilleszkedni....De talán nem is vágytam annyira a dinnyehéjba öntött házipálinkára..
Kikértem a fröccsöket.(Mert ilyenkor, az itt lezuhanó, ember formájú zselégubó amőba ufókkal, csak is a hagyományos magyar 2:1-es nagyfröccsöt kell itatni...) A negyven körüli, munkarótta arcú tajparaszt tag, sanda tekintettel nézte a társaságunkat. Gyűlölte az idegeneket.... Mielőtt felállt volna, még feltette magának azt a deci házit'.
"Nektek.... ITT.... nincs.... jogotok.......ez....a... MI KOCSMÁNK......KIFELÉ!!!" -...majd hirtelen mozdulattal kiverte a fröccsöket a kezemből....Ekkor még nem tudta mit tett.
A Szőke Bajszos, csak rápillantott. Válla duzzadni kezdett, kifeslett az ing...lassan szétfeszült szürke zselé formában. Arca eltorzult és szétdeformálódott a dühtől. Szegény paraszt, lassan, halálra dermedve a látványtól és a rettegéstől rongybabaként rogyott le.... Saját vizeletébe esett össze a földön. Síri csönd támadt a helyen, mindenki elnémult halálfélelmében.
Dawe Matthews, a másik idegen, csak megfogta a Szőke Bajszos vállát.
"Azthiszem itt végeztünk."
Láttam a csóvát, ahogy elemelkedik az űrhajójuk.Éreztem, hogy az én kezem munkája is benne van abban a tákolmányban. Láttam a benne muzsikáló hegedűt, és a "kedves ellenségeimet".
Mégis, a házam teljes pusztulása, a felfoghatatlan, hihetetlenül erőszakos kaland és az elképesztő barátság szövevénye után.. csak egyvalami dolog járt a fejemben:
A Retek egér... az mégis, hogy francba bírta megkajálni azt a kib***ott vízisiklót??? :DDD
